Brassóban – sem a városban, sem a megyében – nem sikerült megőriznie az RMDSZ-nek fontos képviseleti eszközeit az önkormányzatokban a szeptember 27-i választásokat követően. Gyakorlatilag tanácsosok és községi polgármesterek nélkül maradt a megye magyarsága. E kudarc utószele választói álláspontok, vélemények formájában hozzám is eljutott, így rákérdeztem a helyzet első számú felelősénél arra: milyen irányt vesz a továbbiakban a magyar képviselet útja, tekintve, hogy december 6-án a Mikulás újabb „meglepetést” hozhat a parlamenti választásokon Brassóban. Arról is érdeklődtem, hogy milyen következtetésekre jutott az eddigiekben az RMDSZ megyei szervezetének elnöke, Kovács Attila, aki közel húsz éve tölti be ezt a tisztséget.

Elnök úr, egyszerű választópolgárként is kérdezem, mert azt gondolom, sokakat érdekelhet: miért nem mondott le a Brassó megyei szervezetben betöltött legfontosabb tisztségéről a szeptember 27-i választási kudarc után? Nyugati országokban, ha kisiklik egy vonat, lemond a szállításügyi miniszter, a Brassó megyei magyar képviselet szerelvénye pedig éppen kisiklott…

Felajánlottam a lemondásomat a megyei RMDSZ azon testületének, a Megyei Képviselők Tanácsának (MKT), amely kielemezte a választási eredményeket közvetlenül szeptember 27-e után, de nem fogadták el…

Sőt, mi több: mivel képviselőjelöltségre még a választások előtt vállalkoztam, úgy gondolom, hogy a jelöltségem megerősítéséről szóló voksolás elnöki tevékenységemről való bizalmi szavazás is volt: a 37 jelenlévő MKT-tag közül 31 bizalmát nyertem el.

Akkor ezt most úgy kell értenem, hogy továbbra is ön a legjobb, a legsikeresebb magyar politikus a megyében?

Nem, ezt úgy kell értenie, hogy a jelenlegi helyzet összetettebb, mint ahogy az első látásra megállapítható. Természetesen, vállalom a kudarc felelősségét, hiszen egyértelmű az, hogy én magam sem mértem fel megfelelően azt, hogy mi a teendő annak érdekében, hogy a magyar képviselet megmaradjon Brassó város és a megye önkormányzati testületében. Ez párosult azzal, hogy a járványhelyzet alacsony választói érdeklődést is hozott, hogy rendszerváltó hangulat is tapasztalható volt szeptember 27-én, a megyében több településen is magyar jelölteket állítottak román pártok, ráadásul a települések demográfiája is jelentősen megváltozott időközben, és ez a sok feltétel most ahhoz vezetett, amit látunk. Természetesen, leegyszerűsíthető ez arra is, hogy „Kovács Attila a hibás” mindezért, azonban az RMDSZ megyei döntéshozó testület az említettek tudatában sem fogadta el lemondásomat, ráadásul éppen egy közelgő fontos megmérettetés előtt, a decemberi parlamenti választások előtt destabilizálódna a megyei szervezet, parlamenti képviselet nélkül maradhatunk. Ezért vállaltam el a képviselőjelöltséget, mert személyesen is felvállalom azt, hogy a tévedéseimet ki szeretném javítani, hogy szembesülni akarok azzal, amit másképp kell tennem az elkövetkezendőkben… Mert a választópolgárnak mindig igaza van, és most kaptam egy nagyon fontos jelzést, hogy az útirány nem megfelelő.

Ez számomra igencsak furcsa, hogy újabb tisztségre jelölteti magát mindazok után, ami történt…

Figyeljen, a felelősséget sokféleképpen lehet vállalni a politikában: az egyik, és talán legkönnyebb, legegyszerűbb útja vagy módja ennek az, hogy egy ilyen eredmény után félreállok, eloldalgok, és hagyom, hogy az újabb választások előtt két hónappal – ami elég kevés idő – a megyei szervezet megoldást találjon arra a helyzetre, amelyért jelentős mértékben nekem is kell vállalnom a felelősséget a választópolgárok előtt.

Egy másik változatban, a megye még mindig legismertebb magyar politikusaként, szembenézhetek ezzel az egész helyzetállással, megkérdezhetem a választóktól, hogy szerintük mit kellene másképp csinálnom, felvállalom esetenként a lesújtó véleményüket, de azt is elmondom, hogy mit dolgoztunk, mivel foglalkoztunk az eddigiekben. Mert igazából, és csak hogy egyetlen példát említsek: a járványügyi karantén ideje alatt sem hagytuk magukra a magyar közösség legkiszolgáltatottabb tagjait, hanem megszerveztünk egy szociális védőhálót, szolgáltatást, amely révén élelmiszerhez és gyógyszerhez jutottak. Ebben a kollégáim is nagyon sokat dolgoztak, úgyhogy semmi szégyellnivaló nincs abban, ha ezt megemlítem sokadszorra is…

Az egyik vád az ön személyét illetően éppen az, hogy elszakadt a közösségtől, már nem érdekli a képviseleti munka. Ez a kifogás abban a formában is jelentkezett, hogy ön nem köszön az utcán az embereknek…  Ezekre mit mondana?

Ez azért elég meredek megállapítás, hogy nem köszönök az utcán az embereknek. Azoknak az embereknek a halmaza, akiket én ismerek, illetve akik engem ismernek alkalmasint nem esik egybe, ráadásul ebben a maszkviselős időszakban könnyen megeshet, hogy elmentem valaki mellett, akik ezt zokon vették. De ez semmiképp nem volt szándékos. Bár tény az is, hogy alkatilag nem vagyok a legkitárulkozóbb ember, eddig az udvariatlanságot még nem írták a számlámra.

Olyan jelzéseket viszont kaptam a közvetlen környezetemből is, hogy keveset lehet tudni arról is, hogy mivel foglalkozom naponta: az eddigiekben nem ismertettem például az egyetemi tanári tevékenységemet, mert nem tartottam relevánsnak. Sem pedig azt, hogy más szinten is foglalkoztat a közösségi vezetés mibenléte, nem csak az RMDSZ kötelékeiben: saját cégem keretében vezetőképzéseket tartok több ezer alkalmazottal rendelkező multinacionális cégek és vállalatok vezetőinek, amelyeken eddigi a sportbeli és cégvezetői tapasztalataimat osztottam meg, a visszajelzések szerint sikerrel.

Azt is kimondhatom, hogy a politikában inkább a technikai ember vagyok, voltam, és azt hittem, hogy ez elég, hogy látják az emberek azt, hogy mit dolgozunk, az eredményeinket. Ez rányomta a bélyegét az RMDSZ megyei szervezetének kommunikációjára is, amelyet száraz tényszerűsége miatt is sokan kifogásoltak. De ezért nem a kollégáim a hibásak, nem a kommunikációs felelős, aki amúgy nagyon sokat dolgozik, hogy minden mozdulatunkról beszámoljon minden lehetséges kommunikációs csatornán.

Ezen is megpróbálok változtatni a következő időszakban, többet fogok elmondani magamról, a megyei elnöki tevékenységeimről, de a sportteljesítményeimről is. És persze, végigjárom a megyét többször is, hogy meghallgassak minden véleményt, a legkritikusabbakat is.

Ami meg a köszönést illeti, még egyszer hangsúlyoznom kell: én ezt úgy értelmezem, hogy szintén a befelé fordulásomat kifogásolják az emberek, hiszen alapvető udvariassági gesztusnak tartottam mindig is azt, hogy köszönök annak, akit ismerek. Azt viszont felvállalom, hogy nem szoktam megveregetni a vállát mindenkinek, csupán a legközelebbieknek. Úgyhogy erre most nem tudok jó megoldást, mert az is fura lenne, azt hiszem, ha holnaptól mindenkivel amolyan ölelkezős barát lennék…

Lehet, hogy viccesen hangzik ebben a komoly kontextusban, de az ön öltözködési stílusáról is hallottam kritikát: Kovács Attila nem hord zoknit? Feloldaná ezt a rejtélyt?

Bevallom őszintén, meglep az, hogy közösségünkben egy magyar politikus nem választhatja meg az öltözködési stílusát… Azonban én tényleg nem vettem észre azt, nem tűnt fel nekem, hogy a velem egykorú, átlag brassóiak közül nagyon kilógnék ebben a tekintetben.

Bevallom viszont, hogy egy dolog megelégedéssel tölt el ebben a divatkritikus megjegyzésben: ezek szerint még is jelen vagyok a brassói magyar közösség életében, ha ennyire alaposan rá lehetett nézni, kielemezni a zoknimat vagy annak hiányát. Azt gondolom, hogy aki nincs ott, és nem érdekli semmi a közösség életéből, arra nem lehet ilyen megjegyzéseket tenni, mert a zoknija, illetve a zokni nélkülisége is máshol van, nem ott, ahol a közösség. A rejtélyt viszont feloldanám azzal, hogy igenis, van zoknim, de nem lóg vagy látszik ki mindig a cipőmből. Ez viszont tény…

Visszatérve a komolyság mezsgyéjére: mit tervez a következő időszakban, hogyan képzeli el a kampányt?

A kollégáimmal már elkészítettünk egy ütemezést a következő időszakra, és ebben sok közvetlen találkozó is van. Nyilván, a járványügyi előírások figyelembe vételével és azok kereteihez illeszkedve fogjuk ezeket megszervezni. Felsorakoztattuk azokat a kritikákat is, amelyek eddig beérkeztek hozzánk, de a lista természetesen nyitott. Bárki írhat, felhívhat, elmondhatja, hogy mit gondol. Mert mi ezekre szeretnénk választ adni és a lehető legtöbb esetben változtatni is azokon a dolgokon, amelyek rajtunk vagy rajtam állnak. December elején, a parlamenti választások után pedig meghúzzuk a vonalat, és azért az eredményért is vállalom a felelősséget, hiszen a következő két hónapban egyértelműen én leszek előtérben, rivaldafényben, úgyhogy a felelősségem is meglehetősen egyértelmű.

Kérdezett: Bartha Réka

Az interjú megjelent a Brassói Lapok október 15-ei lapszámában.