Keresztény és európai államalapításunk, illetve első szent királyunk ünnepére gyültünk ma össze. Ünnepnap van ma kétségkívül, bár a világ, amelyben élünk inkább egy ünnepek nélküli világnak tűnik, egy olyan világnak, amelyben az ünnep egyre inkább értelmét veszti. Hiszen hogyan is ünnepelhetünk, ha mindenki rohan a maga ügyes-bajos dolga miatt, holott az ünnep lényege éppen az elidőzés.

Másrészt eddig hogyan is ünnepelhetünk, ha lassan nem engedélyezett az együttlét, ha lassan már nem szabad együtt lennünk. Hiszen az ünnep lényegéhez tartozik az együttlét is. Együtt elidőzni, mondhatnánk, ez az ünnep lényege. Elidőzni a múlt felett a jelenben azért, hogy a jövőben kamatoztassuk ezen elidőzés tanulságait. Ez lenne a mindenkori ünnep lényege, mondhatnánk …

Kerényi Károly ezt írja az ünnep lényegéről: „A tisztán emberi fáradozás, a szokványos kötelességteljesítés önmagában nem ünnep – s az ünnepietlen felől nézve egy ünnepet sem lehet megülni, sem megérteni nem lehet. Valami isteninek kell hozzájárulnia, ami az egyébként lehetetlent lehetségessé teszi: arra a szintre emeli fel, ahol minden olyan „mint az első napon”, sugárzó, új és „előszöri”, ahol az ember az istenekkel van együtt, sőt maga is istenivé válik: ahol a teremtő lehelet fuvallata érzik, s a részvevők is a teremtés részeseivé válnak.”

Ma a lehetetlent lehetségessé tenni, elidőzni az ünnep idejében kétszer olyan nehéz, mint eddig volt az előbb említett okoknál fogva: az együttlét hiánya és a rohanás elidőzést lehetetlenné tevő mivolta miatt. Nehezebb, de nem lehetetlen, és ezért vagyunk mi ma jelen, hogy ezt megpróbáljuk.

Szent István királyunk sziklára tette le az alapokat, kősziklára építette a házat, a hazát. A kereszténység sziklájára. Tudjuk hogy minden a kezdetekkor dől el, az alkotás pillanatában: ha a ház sziklára van építve, zúghatnak felette a történelem zord viharai.

2016-ban mi is sziklára építkeztünk. Volt egy elképzelésünk arról, hogy mit akarunk, volt egy eszménk, amelyből kiindulva egy olyan politikai egyezséget hoztunk létre, amaley alappillérévé vált a megyénk és városunk fejlesztésének. Lehetővé tette a reptér megvalósítását, illetve a megye másik két nagy prioritásának, a kórházak és az úthálózat fejlesztésének a megvalósítását is. Ugyanakkor lehetővé tette magyarságunknak nem csak a megőrzését, hanem a fejlődését is: lehetővé tette a Magyar Nemzetközi Színházfesztivál, a Brassói Magyar Napok, a Gyermefesztivál megszervezését, illetve azt is, hogy odafigyeljünk az oktatásra és az egyházainkra is.

Tudjuk, hogy honfoglaló ősünk, Árpád király a magyar nemzet csiráit a Kárpát-medencébe vetette el. Ma ismét rajtunk áll az, hogy ezek a csírák veszendőbe mennek vagy sem. Hiszen, ha szétnézünk, akkor azt látjuk, hogy egyre kevesebben vagyunk, de ez nem zavar egyeseket abban, hogy megosszák az amúgy is megfogyatkozott közösségünket, azáltal veszélybe sodorván mindazt, amit eddig elértünk.

Mi most megint az elején vagyunk egy útnak, az alkotás pillanatában vagyunk. Abban a pillanatban, amikor a közösségünkhöz fordulunk, és kérjük a bizalmat, hogy az elkövetkező négy évben is ott legyünk, ahol rólunk döntenek, hogy tudjunk tenni, hogy tudjunk dolgozni a közösségünkért.

Erős önkormányzati jelenlétre van szükségünk azért, hogy tudjuk úgy megalapozni a munkánkat, mint ahogyan azt 2016-ban tettük, amely nemcsak a megyénk és városunk fejlesztését tették lehetővé, hanem közösségünk megmaradását és fejlődését is.

Én személy szerint bízok abban, hogy meglesz, mert úgy, ahogy mi, akik ma egybegyűltünk, a lehetetlent tesszük lehetségessé az ünnep által, ugyanúgy közösségünk már többször valósított meg olyant, ami lehetetlennek tűnt. Hiszen 2016-ban ki gondolta volna azt, hogy egyszerre lesz megyei tanács alelnökünk és alpolgármesterünk.

Én bízom abban, hogy ez meglesz, mert minden jó alkotás mögött ott van az eszme, ami örökérvényű, szent és sérthetetlen, az eszme, amely minden megosztási kísérlet és lemorzsolódás ellenére is közösségünk megmaradását jelenti.

Elhangzott az RMDSZ által szervezett Szent István-napi ünnepségen 2020. augusztus 20-án az Áprily Lajos Főgimnázium udvarán.