Még most is emlékszem az első szavazásomra: szüleimmel mentem, és izgatottan nyomtan a pecsétet a szavazófülkében. Akkoriban nem értettem mi a tét, mennyire fontos számomra, számunkra, magyarok számára elmenni és szavazni, képviselve lenni, de miután számtalan jogfosztással vagy jogfosztási kísérlettel szembesültem, megértettem, hogy mennyire számít, egy olyan képviselő segítsége, aki neked köszönhetően van ott, akit ha megkeresel, segít, aki a te anyanyelveden szól hozzád, aki biztosan a te ügyedet képviseli.

És ez mindenütt így van: bárhova mész, mindig ismerősöket keresel, ha meg nem ismersz senkit, akkor próbálsz a már meglévőkkel közös ismerősöket találni. Hogy ez miért fontos? Mert mi, emberek mindig valami „otthonoshoz” kötődünk: valami, ami közös, legyen az ismerős, barát, azonos nyelven beszélő ember és máris jobban bízunk az illetőben. Biztosan jártak úgy, hogy a boltban, ha látták az eladó névcímkéjén magyar név van, magyarul szólították meg, és máris jobban éreztük magunkat és lehet, hogy az eladó is szebben mosolygott. Ha pedig egy hivatalba megyünk, akkor is mindig próbálunk „ismerőst” találni, mert meggyőződésünk, hogy szót értünk.

A mostani szavazásnál a tét nagy: számunka, magyarok számára elsősorban az uniós támogatásokról és ezek értékéről, majd a magyar létük és jogaink védelméről szól. Ugye, senki sem kételkedik abban, hogy a legjobban a mi magyarjaink tudják képviselni érdekeinket? Hogy ez miért fontos nekünk? Mert nincs olyan hét, hogy támadás ne érjen: össze akarják vonni a magyar osztályokat, egyeseket meg akarnak szüntetni, magyar iskolákat akarnak felszámolni, egyházi javainkat nem sietnek visszaszolgáltatni, nem tudunk magyar nyelven vizsgázni a jogosítványért, bíróság ügy dönt arról, hogy a „Brassó megye” felirat törvénytelen és le kell szedni, hőseink csendjét megzavarják, emlékét megpróbálják kitörölni stb.

Ha nem állunk ki, ha nem vállaljuk a harcot, akkor ezek a jogok megszűnnek. Ezért fontos nekünk a képviselet, ezért kell elmenni szavazni, ott lenni és élni szavazati jogunkkal. Nekünk a tét hazai és európai szinten egyaránt óriási. Magyarnak lenni nem egyszerű, de kötelességünk magyarul érezni, magyarul gondolkodni és magyarul cselekedni. Ne várjuk el, hogy mások tesznek majd értünk, és jobbat tesznek, mint mi magunk. Ne ábránduljunk ki magunkból, ezt a luxust nem engedhetjük meg magunknak! Ha netalán mégis elégedetlenek lennénk, vállaljunk szerepet, közösségi munkát.

Menjünk el szavazni, legyünk minél többen, mutassuk meg, hogy mi mindig tudjuk, mit kell tenni közösségünkért, érdekeink védelméért.

Én elmegyek és szavazok: a „mieinkre”!     

Megjelent a Brassói Lapok 2019. május 23-ai lapszámában.