Tóásó Imelda, Brassó Megye Tanácsának alelnökének beszéde a brassói, október 23-ai megemlékezésen.

Kedves emlékezők!

Az RMDSZ Brassó megyei szervezete nevében üdvözlöm Önöket!

Először is köszönetet szeretnék mondani az unitárius egyház elöljáróinak, hogy újra felvállalták a brassói, október 23-ai megemlékezés szervezését.

Ma, az 1956-os forradalom kitörésének emléknapján beszélhetünk a forradalom eseményeinek egymásutániságáról, az ok-okozatokról, az összecsapások szereplőiről, viszont a legfontosabb, beszélnünk kell azokról, akik félelmet nem ismerve szót emeltek a szabadságért, vállalva a megróvást, a börtönt és a halált.

A felkelés után Erdélyben is felgyúlt a forradalom lángja, amely sokakat annyira feltüzelt, hogy életüket adták a szabad magyar országért. Ma rájuk emlékezünk. Kiemelten Moyses Mártonra, kinek emlékét az udvaron álló kopjafa őrzi, kiről tudjuk: a rendszer ellen nem szűnt meg lázadni a forradalom leverése után sem.

Moyses Márton a szabadságharc első napjaiban tettvággyal tele próbált átszökni a határon. Csatlakozni akart a forradalmárokhoz, sikertelenül. Hazatért, majd első éves, bölcsészkaron tanuló egyetemistaként érte a letartóztatás. Irodalmi alkotásaiban, leveleiben szüntelenül szólt a hatalom ellen, végül éppen ezen írásait használták bizonyítékként elítéléséhez. A határátlépési kísérletéért letöltötte a két év börtönbüntetést. Rá majdnem 8 évre Brassóban, a kommunista párt székháza előtt szótlanul, tűz lángnyelvekkel kiáltotta világgá a kor kritikáját. Három hónap múlva elhallgatott hangja. A mártírköltő öröksége az a sok el nem némuló szó, melyek elmondják életének tanulságát.

Huszonévesen bátran szólt akkor, amikor bűn volt a szó. Kezében eszköz volt a szó, és annak végtelen erejével szállt harcba a magyar nemzet szabadságáért. Irodalmi alkotásaival díszítette azt a forradalmi cselekvéscsokrot, melyet ő ajándékozott a magyar nemzet rég vágyott szabadságünnepére.

Ma, 2018-ban talán más értéke van a szónak. Jellemzően a hangos szó érvényesül, sokszor következmények nélkül. Nem az észszerű, a megfontolt és a körültekintő szó. Kisebbségként és tisztségviselőként nekünk mindkettőt vállalnunk kell: hangosan és megfontoltan kell szóljunk azért, hogy a magyar közösséget szolgáló határozott szónak ereje legyen. Ezért tűzte ki célként már a kezdetektől az RMDSZ, hogy felerősíti a magyar közösség szavát. Mi, a Szövetség képviselői, felelősséggel szólunk, mikor kisebbségünket meg kell védeni, mikor jogainkért kell harcolni. Készek vagyunk szólni, és ezen felül cselekedni is.

Ehhez Moyses Márton örökségét vegyük birtokba: bármennyi támadás is éri a magyar kisebbséget, merjünk szót, jogot, szabadságot kérni a magyar közösségnek.

A mai napon emlékezzünk azokra, kik szóval, tettekkel, emberfeletti felelősségvállalással álltak ki a magyar szabadságért. Azokra, kik félelmet nem ismerve, határtalan hittel szívükben áldozták fel életüket a magyar nemzetért. A történelem bebizonyította, a magyar haza nem határokon alapszik, hanem a magyar nemzet összetartozásán – ezt ma se feledjük el. Hiszen ezért emléknap október 23-a az egész magyar nemzet számára, számunkra, brassói magyarok számára is.

Méltó emlékezést kívánok!