Budapesten, szeptember 7-én, csütörtökön délelőtt, az Országházban ünnepélyes keretek között adta át dr.Kövér László, az Országgyűlés elnöke, a Brassói Magyar Dalárda 134 éves gyönyörűen restaurált díszzászlóját.

Több sebből vérző zászló

A nem mindennapi történet tavaly, július elején kezdődött, a Királyföldi és Barcasági Csángó-Magyarok Világtalálkozója idején, melynek fővédnöke dr.Kövér László volt. A szokásos Fekete-templomi látogatás után Ambrus Károly, az RMDSZ Brassó Megyei Képviselők Tanácsának elnöke, arra kérte a Házelnök úrat, tekintse meg a 153 éves Brassói Magyar Dalárda tevékenységéről szóló kiállítást a városközpontban, a Városi Civilizáció Múzeumában. Ott felhívta figyelmét a történelem vihara által megrongált díszes selyem zászlóra és arról tájékoztatta, nincs szakember az országban, aki restaurálhatná. Dr.Kövér László azonnal megigérte, intézkedik, a díszzászló ismét régi fényében fog  ragyogni.

A restaurálás feladatát a budapesti Ábel Alapítvány kapta. Tevékenységi területe az államok és népek közötti kulturális kapcsolatok, a határon túli magyarság nyelvi és kulturális önazonosságának megerősítése.

Blaskóné Majkó Katalin, az alapítvány elnöke megnyugtatott, a legjobb kezekbe került a zászló, Szederkényi Nikolett festő-restaurátor művész műhelyébe. A fáradhatatlan Katalin elnökasszony pályázatot nyert, a brassói kórus testületileg elutazhatott a restaurált díszzászló átvételére.

Énekszóval az Országházban

Szállásunk Csepel-szigetén volt. A nagy forgalom dacára sikerült a megadott időpontban az Országház 17-es számú kapujához eljutni, Szász Attilának, a gyergyóalfalusi Vándor Tours gépkocsivezetőjének köszönhetően. Szívélyes fogadtatásban részesültünk az Országházban. Dr.Kövér László házelnök pontosan érkezett, barátsággal üdvözölt. Kihangsúlyozta, napjainkban ismét teljes pompájában láthatjuk az Országházat, a magyar géniusz e csodás alkotását, a magyar államiság jelképét. Fontos feladatként jelölte meg az ifjúság széleskörű bevonását a kórusmozgalomba. Nevünkben Ambrus Károly mondott köszönetet díszzászlónk pazar restaurálásáért dr.Kövér László házelnök úrnak, dr.Veress László államtitkár úrnak: “ Minden kezdeményezésünk mögött ott érezzük, tudjuk az Anyaország, a Magyar Kormány támogatását is, ami nekünk, szorványban élőknek a túlélés lehetőségét jelenti. Szívből köszönjük mindazt a támogatást amelyet gyermekeink, édesanyáink, iskoláink, egyházaink, művészeink, sportolóink kapnak, minden segítségért hálásak vagyunk. “  Megköszönte az Ábel Alapítvány elnökasszonyának, B. Majkó Katalin áldozatos munkáját és Szederkényi Nikolett festő-restaurátor művésznő nagy hozzáértést és fáradtságot igénylő tevékenységét. Dalárdánk életében egyedülálló esemény következett, az Országházban énekszóval köszönthettük a Házelnök úrat, aki ezt követően ünnepélyesen átadta a szépen restaurált díszzászlónkat.

Finom tészták, kávé, hűsítők fogyasztása után országházi séta következett. Meghatottan róttuk le kegyeletünket a Szent Korona előtt. Búcsúzáskor az Országházról szóló ajándékkönyveket kaptunk.

Dunakanyari látnivalók

Délután Szent István születési helyét, a Dunakanyar legfelsőbb városát, Esztergomot, látogattuk meg. Lenyűgözően hatott Európa egyik legnagyobb bazilikája. A Fogarason három évig tanító Babits Mihályra emlékeztünk, emlékházat alakítottak ki egykori nyaralójában. Böjte Csaba atya itt járt iskolába. Emlékezetes marad a Vármúzeum, a feltárt középkori királyi palota helységeivel.

Karaba István mérnöktanár  látható büszkeséggel kalauzolt el Visegrádra és mutatta be a hegyek között kanyarodó Duna partján elterülő városát, mely már több mint ezer éve a magyar és európai történelem kiemelkedő helye. A feltárt királyi palotában volt 1335 novemberében a középkori Európa egyik legfontosabb eseménye,  Károly Róbert magyar, III. Kázmér lengyel és Luxemburgi János cseh király sikeres gazdasági-politikai együttműködési szerződése, mellyel biztosították függetlenségüket Bécstől. A város fénykorát Mátyás király uralkodása alatt érte meg. Megcsodálhattuk az eredetiben visszaállított kertjét, a szökőkúttal, melyből olykor bor folyt, jelentős külföldi küldöttségek érkezésekor.

A királyi palota történelmi falai között írta alá 1991. február 15-én a Visegrádi Nyilatkozatot Lech Walesa, a Lengyel Köztársaság elnöke, Vaclav Havel, a Csehszlovák Köztársaság elnöke és Antall József a Magyar Köztársaság miniszterelnöke. Csehszlovákia kettészakadásával vált négytagúvá a Visegrádi Együttműködés.

Hősök tere

Pénteken délelőtt a Hősök tere következett, mely a Világörökség része, a magyarság ezeréves államiságát jelképezi. Nem maradhatott ki a közeli Városliget sem, Alpár Ignác alkotásával, a Vajdahunyad-vára épületegyüttessel, hiszen a kommunista hatalom által eltüntetett gyönyörű brassói református templomot és papilakot is ő tervezte.

Az 1893-ban elkészült millenniumi földalatti vasúttal jutottunk el a Budapest szívében található Szent István Bazilikába, az ország egyik legszebb, legnagyobb és legjelentősebb templomába. Tiszteleghettünk egyházi szent ereklyénk, a Szent Jobb előtt is.

A budapesti Champs-Elysees, azaz a gyönyörű Andrássy úton haladva léptünk be a Magyar Képzőművészeti Egyetemi Könyvtárba, ahol B.Majkó Katalin vendégei voltunk, 1989-től nyugdíjazásáig főigazgatója volt az intézménynek. Nagyon sok szakkönyv szerkesztője, lektora. Vezetése alatt a könyvtár a Képzőművészeti Egyetem életének jelentős részévé vált. Érdekes előadásában hallhattuk a könyvtár történetét. Sokféle finom süteménnyel, szendviccsel, hűsítővel kínált.

Hangverseny Budakeszin

Délután Budakeszire utaztunk. A református “ Határon Túl Élő Magyarok Emléktemploma “ zsindejes tornya már messziről hívogatott. Vendéglátóink, a Budakeszi Zákányi Zsolt Református Vegyeskar dalosai nevében, a kórus mindenese, Marosi Zsuzsa  várt és köszöntött Isten hozottal. Megtudtuk, a II.világháborút követően, a svábok kitelepítése után, sokan menekültek ide Erdély különböző helységeiből, Hétfaluból is. Kórusunkból nagyon sokan üdvözölhettük a koncertre érkező rokonainkat, barátainkat. Látogatásunkkal lehetőség nyílott kapcsolat teremtésre a Budakeszi és a Brassói Belvárosi Református Egyközség között. Így, a templomban, Boros Péter és Kassay Géza, a két gyülekezet lelkészének fohászával kezdődött a közös hangverseny. Kórusunkból a legnagyobb tapsot Rabocskai Dávidka, a brassói Áprily Lajos Főgimnázium III. osztályos tanulója kapta, népdalcsokráért és orgona játékáért. Sokan gratuláltak Bartók György korelnökünknek, 91 évesen is hódol a magyar dalnak. Nagy örömünkre szolgált a közös éneklés vendéglátóinkkal. Jaques Arcadelt zeneszerző Ave Máriáját Imre Zsuzsanna karnagyunk, Halmos László szerzeményét: Hogyha az Úr nem építi a házat, pedig Kádár Ágota, a budakesziek karnagya vezényelte. A koncertet szeretetvendégség követte mindenféle finom ételekkel, italokkal. Ennek keretében csapatvezetőnk, Ambrus Károly, vetítéssel egybekötött előadással ismertette szűkebb pátriánk Brassó történetét, kiemelve a világhírnevet szerzett személyeket.

Rengeteg szép élménnyel gazdagodva búcsúzkodtunk. Hálásan köszöntük B.Majkó Katalin elnökasszonnynak mindenre kiterjedő gondos szervező munkáját. Minden nap velünk volt Blaskó János szobrászművész férjével, aki a székelyudvarhelyi Emlék Park egyik alkotója.

Hazafele, a határon percek alatt átjutottunk, vidáman énekelve érkeztünk meg szombat este.

A beszámolót írta Nádudvary György.

Alább olvashatják Ambrus Károly ünnepi beszédét:

Mélyen tisztelt Házelnök Úr,

Tisztelt Államtitkár Úr,

Hölgyeim és Uraim,

Megilletődve léptünk be a mai napon a Parlament épületébe, a Nemzetünk Házába, válaszolva a tisztelt Házelnök Úr meghívására, aki tavalyi, brassói látogatásakor, a rá jellemző határozottsággal felvállalta a Brassói Magyar Dalárda ereklyéjének számító, 1883-ban gyönyörűen hímzett, erősen megrongálódott zászlójának helyreállítatását, és amely, íme elkészült.

Úgy érezzük, hogy a meghívás, e kivételes megtiszteltetés a Brassói Dalárda közel 155 éves tevékenységének szól és egyben üzenet a brassói, a barcasági magyaroknak is:

Nem vagytok egyedül, mellettetek állunk. Mi, az Anyaország, a Magyar Kormány.

És ezt mi így érezzük, tapasztaljuk. Ezt köszönjük.

Köszönjük  tisztelt Kövér László Házelnök Úrnak és Veress László államtitkár Úrnak  fáradozását, köszönjük az Ábel alapítvány elnökasszonyának, Blaskóné Majkó Katalinnak áldozatos munkáját és Szederkényi Nikolett restaurátornak nagy hozzáértést és fáradtságot igénylő tevékenységét.

Tisztelt Házelnök Úr, mi is üzenettel jöttünk Önhöz, Önökhöz.

Közösségünk kiemelkedő egyéniségei a századok során megterentették és útjára inditották mindazon szervezkedési formáit közösségünknek, amelyek arra voltak hivatva, hogy művelődésében segítsék, kultúrájában kifejezzék, kommunikációjában pedig egyenrangúvá tegyék a város többi nemzetével.

Brassói magyar közösségünk ott volt amikor Felfalusi Kovács Antal apát-plébános 1837-ben megalapította a brassói magyar oktatás bástyájának számító Római Katolikus iskolát, amely nem sokkal később főiskolai státust kapott és ma az Áprily Lajos Főgimnázium nevet viseli. Idén volt 180 éves.

Ott volt a brassói, barcasági magyar közösség 1849 márciusában, amikor Bem József tábornok  a magyar forradalmi hadsereg élén bevonult Brassóba és a város főterén álló Zeides Kristóf ház erkélyéről szabadságot, egyenlőséget és testvériséget hírdetett a város három nemzetének. Ezen eszmék szellemében alapított a három nemzet mindegyikének, saját nyelvén, egy-egy újságot, hogy elősegítse  egymás jobb megismerését.

Nem csekély büszkeséggel mondhatjuk, hogy ezek közül az egyetlen, amely azóta kisebb-nagyobb megszakításokkal ugyan, de ma is megjelenik, az a magyar nyelvű Brassói Lapok.  Idén volt 168 éves.

De a brassói magyarság állott Molnár János református lelkész mögött is, amikor 1863-ban megalapította a Brassói Magyar Dalegyletet, a későbbi Dalárdát, amely lassan 155 éve, a gyakran kényszerű megszakítások ellenére, ma is jelen van Brassó és Erdély kulturális életében, tevékeny szerepet vállalva a brassói magyar közösség világi és egyházi életében, hírneve növelésében.

És ott voltunk, mi, brassói magyarok, amikor 1893-ban megalakult az Erdélyi Kárpát Egyesület Brassói osztálya, a természetszeretők, természetjárók, az egészséges életmódot kedvelők barcasági egyesülete, amely jövőre lesz 125 éves. Ma, e szervezet rendezvényei ezreket mozgatnak meg a Kárpát-medence minden tájáról és a természetjárás mellett a honismeret egyik igen fontos intézményévé nőtte ki magát.

De a brassói magyar közösség volt ihletője annak a lelkes fiatal tanárnak, aki 1948-ban, az akkori Római Katolikus Főgimnáziumban megalakította a Búzavirág néptáncegyüttest, a barcasági magyar, székely és csángó néptáncok és népdalok éltetőjét és népszerűsítőjét. A Búzavirág ma európai hírnevűvé nőtte ki magát.  Jövőre lesz 70 éves.

Mindezen intézmények, egyházainkkal és iskolahálózatunkkal egyetemben mélyen átérzett odaadással végzik hivatásukat, amely az anyanyelv és hagyományaink ápolását, az egyéni és közösségi öntudat és jellem formálását,  nemzeti hovátartozásunk és közösségünk iránti elkötelezettségünk tudatosítását jelenti.

És mit teszünk ma mi, akiktől  közösségünk döntések hozatalát várja?

Ma, amikor közösségünk részaránya megyei szinten 10 % alá csökkent, igencsak szervezetten, határozottan, becsületesen és megbizhatóan kell teljesítenünk. Megbizhatóságunkkal kivívtuk a többség elismerését és szívesen látják a megyei Önkormányzat alelnöki székében képviselőnket, Brassónak, közel 100 év után újra magyar alpolgármestere van, 3 vidéki polgármesterünk, 7 alpolgármesterünk és 39 helyi önkormányzati tanácsosunk dolgozik nap mint nap magyar közösségünk gondjainak megoldásáért és újra van parlamenti képviselőnk.

Példaértékű egyházainkkal, civil szervezeteinkkel, az ifjúsággal és nőszervetünkkel való összefogásunk és együtt igyekezünk megoldani a ma égető problémáit:

– az Unitárius egyház napközit és óvodát épít a magyar kisgyermekes családok megsegítésére

– a Római Katolikus egyház bentlakást és diákotthont szándékozik építeni, hogy az Ápriliy Lajos Főgimnázium tanulói létszámát vidékről felhozott ifjakkal tudjuk megőrizni

– a magyar Evangélikus egyház ifjúsági központot létesítene a brassói magyar diákok, egyetemi hallgatók és dolgozó ifjak rendezvényei, összejövetelei megszervezésére

– a Református egyház öregotthont működtet és Diakónia Központ építésén fáradozik, közösségünk idős tagjai gondozására, ápolására.

Mindez nem a véletlen műve, hanem céltudatos munkánk bizonyítéka.

És ami fontos nekünk: minden kezdeményezésünk mögött ott érezzük, tudjuk az anyaország, a magyar kormány támogatását is, ami nekünk, szórványban élőknek a túlélés lehetőségét jelenti.  Szívből köszönjük mindazt a támogatást, amelyet gyermekeink, édesanyáink, iskoláink, egyházaink, művészeink, sportolóink kapnak,  minden segítségért hálásak vagyunk.

Megfogalmazott céljainknak és tetteinknek határozott üzenete van:

Ez a közösség, amely egy ezredéven át magyar volt, megfogyatkozva bár, de magyar ma is és magyar is akar maradni.

Hisszük, hogy van magyar jövő Brassóban !

Fénykép: Marosi-Fábián Zsuzsa, Budakeszi Zákányi Zsolt Református Vegyeskar titkára