Kovács Attila, az RMDSZ Brassó megyei szervezet elnökének beszéde a március 15-ei ünnepi gálaesten.

Tisztelt hölgyek és urak!
Kedves ünneplők és emlékezők!

Március 15-én többmillió magyar ünnepel világszerte. Brassó megyében közel 40 ezer magyar él, akik közül ma, itt, több mint hatszázan gyűltünk össze. Ez a közösség élni akar, vannak céljai, megvan a saját értékrendje, amely szerint halad a maga útján.
Ezzel a szórvány közösséggel mindenkinek számolnia kell. Ennek a számottevő közösségnek van jövője, jobban mondva itthon, Brassó megyében van magyar jövőnk. Erőnket az is adja, hogy vannak köztünk olyanok, akik közösségi munkát vállalnak. Mint tudják, van három polgármesterünk, két alpolgármesterünk, Brassó és Négyfalu municipiumban, valamint hét vidéki alpolgármesterünk és negyvenhat helyi tanácsosunk.

Továbbá három megyei tanácsosunk van és megyei tanács alelnökünk Toásó Imelda személyében. Mindezek mellett négy év után újra van parlamenti képviselőnk, Ambrus Izabella. Az elmúlt 27 évben soha nem voltunk ilyen erősek. Mindez azt jelenti, hogy országos, megyei és helyi szinteken is van képviseletünk nekünk, Brassó megyei magyaroknak. Csak bíztatni tudok mindenkit, hogy forduljanak hozzánk bátran, hiszen közösségünkért, a jövőnkért dolgozunk.

Kedves ünneplők!

Láttak már tükörszobát? Egy szobát, melynek falait és belső terét tükrök borítják? Egy ilyen helyiségben úgy helyezik el a tükröket, hogy a köztük álló tárgyak képeit többszörözve vetítik vissza. Ha besétálunk egy ilyen szobába, sokszorosan látjuk saját magunkat, és minden mást is, ami abban a térben van.

Vélt valóságképek jelennek meg: a látszat játszik a szemünkkel, az elménkkel, a hitünkkel. A mai világunkat, társadalmunkat egy ilyen tükörszobához tudnám hasonlítani: megtéveszt minket, összezavar.
Ebben a zavart környezetben nincs más vizonyítási pont, csak mi magunk. Azt tudjuk biztosan, hogy mi kik vagyunk. Vagy pontosabban: vajon tudjuk ma még, hogy kik vagyunk? A vélt valóságképek közt van még valami önmagunkban, ami belső viszonyítási pontként szolgálhat?
Hiszen, tisztelt Hölgyeim és Uraim, éppen most van a legnagyobb szükség arra, hogy tudjuk azt, kik vagyunk, hogy megtaláljuk saját magunkban a belső támpontokat. Belső értékeink, amelyek eddig elvezettek, amelyekért a márciusi fiatalok életüket adták, sziklaszilárdan kell kitartsanak ebben az időszakban.
A magyar iskola, az egyház, a civil és kulturális élet olyan értékek, amelyek mindig viszonyítási pontok kell legyenek közösségi létünk és magyar identitásunk meghatározásában, ebben a tükörszobaszerű valóságban, amelyben minden torznak és megtörtnek látszik.

Tisztelt emlékezők!

48-ban elődeink a szabadságért harcoltak. Ma is harcok folynak, csak másképp néz ki a harctér. Harc folyik a magyar szimbólumok megtartásáért, a nyelvünkért és iskoláinkért, de akár a magyar tisztségviselők meghurcoltatása ellen is. Hiszen Vásárhelyen a katolikus gimnáziumot próbálják ellehetetleníteni, Kolozsváron nem akarják kitenni a többenyelvű helységnévtáblát, pedig már jogerősen ki kellene.
Hasonlóképpen magyar alpolgármesterünket fél évet tartották vissza a munkától. Brassói kollégánkat, akit mi brassóiak jól ismerünk, jogtalanul hurcoltak meg egy olyan döntésért, amelyhez semmi köze nem volt.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Egyszer valaki azt üzente nekünk a Facebookon, – mert, ugye, ma már ez így működik, – hogy: Brassóban minden jól van úgy, ahogy van. Igen, vannak dolgok, amelyek jól működnek. Ez a közös munkánk eredménye.

De nem mondhatjuk azt, hogy Brassó megyében, akár Erdély szerte minden rendben van, ami a közösségünket illeti. Igen, manapság is harcok folynak. Az elmúlt hetekben például azért harcoltunk, hogy ne szűnjenek meg magyar osztályok. Tisztségviselőink azon dolgoztak, hogy a megyei, városi, vidéki költségvetésekbe bekerüljenek a magyar közösségünk számára is fontos fejlesztések.
Ezek a 2017-ben vívott harcaink egy része. És nincs minden úgy jól, ahogy van. Meggyőződésem, hogy ezekben a nehéz időkben egyenes beszédre van szükség, felelősségteljes döntéseket kell meghoznunk. A Szövetségnek több tapintatosságra, furfangra, éles észre van szüksége, mint a többségi pártoknak.

Nem csak nemzetként vagyunk kisebbségben, hanem az önkormányzatokban, a parlamentben is. Partnereket kell keressünk, együttműködéseket kell kössünk azért, hogy a közösségi ügyeinket előre vigyük. Felkérem Önöket arra, hogy legyenek ebben partnerek.
Kedves jelenlévők!
Örvendek, hogy minden évben sikerül esélyt teremteni az ünneplésre – és igen, ez jól van így, ahogy van. Ezeken az ünnepnapokon a jövőbe vetett hitünk legyen erősebb, mint bármikor. Nem tántoríthat el bennünket a tükörszoba, a zűrzavar, sem pedig az érdektelenség, mivel ahogy mondtam: itthon Brassó megyében van magyar jövőnk.

Ma a március 15-ét méltón ünnepelhetjük egy magyar színházi előadással. Jó szórakozást kívánok! Köszönöm a figyelmet!