Petőfi 167-dik halálozási évfordulójának emlékére idén július 31-én, vasárnap került sor a Petőfi ünnepségre a fehéregyházi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület szervezésében, amelyen az RMDSZ Brassó megyei szervezete is képviseltette magát, ahogyan azt évről évre már hagyományos módon teszi. A fehéregyházi Petőfi Múzeum fontos helyszíne az 1848-49-es forradalom és szabadságharc emlékápolásának: az intézmény kertjében nemcsak a költő, hanem a számos névtelen katona emlékét is őrzik. Az évek során kopjafák, domborművek, szobrok tették sokszínűvé a helyszínt, ahol közel 500 ember gyűlt össze, hogy az 1849. július 31-én elhunyt Petőfi Sándorra emlékezzen.
Az ünnepség az Ispán kútnál kezdődött, ahol az egybegyűltek koszorúzással hajtottak fejet nemzeti költőnk emléke előtt. Az évforduló tiszteletére az RMDSZ Brassó megyei szervezete és a brassói Petőfi Sándor Művelődési Egyesület küldöttsége virágot helyezett el a múzeumkerti emlékműnél. A koszorúzáson jelen volt számos Petőfi nevét viselő egyesület képviselője, valamint több hazai és magyarországi önkormányzat küldöttsége is.

Magyarországot dr. Farkas Balázs csíkszeredai konzul képviselte, aki rámutatott: bár 1849-ben sokan nem tudták, hogy Petőfi ott harcolt oldalukon a csatában, az idő múlásával sokan és sok helyen vélték felfedezni, hiszen olyasvalamit képviselt, amire szükség volt. Petőfinek, akinek nem mindennapi sors adatott, egy célja volt, amelyet írásban meg is fogalmazott: a zsarnokság ellen küzdeni. Petőfi az igazmondás hőse – fogalmazott a konzul.

Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke ünnepi köszöntőjében a költőt idézte, aki a fehéregyházi csatát megelőző napokban Háromszék több települését is végigjárta, eljutott a Magyarország akkori déli határát jelző Bereckbe is „ha dicsőséggel nem harcolhatok, gyalázatot sem akarok nevemre hozni, s mostanában véleményem szerint, gyalázat nélkül csak Bem oldala mellett lehet az ember”. Tamás Sándor elmondta: „azokra kell emlékeznünk, akik állva maradtak a vas előtt, küzdöttek az utolsó percükig. Azokra emlékezünk, akik nem futamodtak meg, hanem szembefordultak a halállal is. Petőfi példája mutatja, hogy a jövőnk a hitünk függvényében alakul: ha hiszünk benne, akkor nekünk kedvez!”

Végül énekek, előadások és szavalatok zárták a megemlékezést.