Szente László vagyok, a Brassó városi tanács tagja 2012 óta. Kezdésként elmondhatom, hogy egyedüli városi tanácsos vagyok, aki konkrét kezdeményezést nyújtott be, pontosabban a kábeltévé megadóztatására vonatkozó javaslatot, amely nyomán a város jelentős jövedelmet valósított és valósít meg.
Egy városi tanácsos munkája időigényes, munkaidőn kívüli tevékenység, hiszen a tanácsülések, ahol az önkormányzati képviselők szavaznak az előterjesztett határozatokról, mindig délután vannak.
2012-ben az önkormányzatban két RMDSZ-es helyet kaptunk, amelyből egyik számomra adott esélyt, hogy tanácsosként tevékenykedjek, illetve a másik helyet az akkori EMNP-vel való összefogás nyomán Toró Tamás kapta meg.
Írásos megegyezésben szögeztük le a szövetség kereteit, pontosabban a magyar közösség érdekében elvárt és kért igényeinket. Ebben a szerződésben szerepelt az Áprily Lajos Főgimnázium udvarának leaszfaltozása, amelyet már az előző városvezetés is megígért, viszont nem teljesítette, de az új egyezség alapján sikerült bevinni a költségvetésbe, így az újonnan megválasztott városvezetés köteles volt elvégezni a munkálatot.
Az RMDSZ közbenjárásának köszönhetően Toró Tamás lett a külügyi és a szociokulturális bizottság elnöke az első két évben, valamint az egyezségünk nyomán a Corona Sportklubban tevékenykedhetett, ahol létre hoztuk többek közt a hokicsapatot. Jómagam két évig voltam a kulturális, oktatási és tudományos bizottság elnöke.
Abban az időszakban, amikor a tanácsosoknak lehetőségük volt újra megnevezni az általuk képviselt pártot ő, a román politikában bevált szokásokhoz híven, az összefogás helyett a saját érdekeit választotta, és az EMNT-t jelölte meg. Azóta nem az RMDSZ képviselőjeként tevékenykedik a városi tanácsban.
Összesen 2526 tanácsi határozatot hoztunk, melyekhez vastag iratcsomókat kellett átnéznünk. Megtörtént, hogy a pontos informálódásomnak köszönhetően sikerült megakadályozzak magyarokat érintő jogsértéseket. A tanácsosi munka közösségi munka, de politikai részvételt, lépéseket is jelent.
A következőkben felsorolnék olyan eredményeket, amelyekben szervesen részt vettünk, amelyeket támogattunk: a kis jövedelemmel rendelkező idősek fél áras utazása, havi tíz ingyen jegy számukra, hajléktalanszálló létrehozása (évente 80 személyt fogad), öregotthon és egészségügyi kezelőközpont létrehozása, otthongondozási program elindítása, ingyen étel a rászorulóknak (egy évben 100 személy igényli), katasztrófa esetén a gyerekek számára menedékhely létrehozása.
Támogattuk a többségi pártok által kezdeményezett javaslatokat: karácsonyra és húsvétra 50 lejes jutalékot kapnak a kis jövedelemmel rendelkező nyugdíjasok, 500 lejes segítséget kapnak a 100 éven felüliek, érdekes mód évente van 5-8 személy, illetve az első iskolatáska program elindításában is közreműködtünk, amely írószerekkel és füzetekkel ajándékozta meg a gyerekeket.
A nagyszínház mellett volt egy nagy katolikus temető, amit a diktatúra felszámolt, viszont a tulajdonjogot nem vonta meg az egyháztól. Húsz évvel azután a polgármesteri hivatal ennek területén bejáratott épített volna a színháznak, viszont sikerült megakadályozni ezt a lépést. Az egyházi hatóságokat értesítettük, az építkezési kérvény leadása előtt tanácsosként kértem a terület melletti szomszéd beleegyezését, amire szükség volt, viszont ezzel nem rendelkeztek, így az építő visszavonult, és helyreállították az építkezés előtti helyzetet.
A Fellegvár esetében határozottan álltam ki a megvásárlása ellen, rámutatva arra, hogy a fellegvár illetéktelenül került annak a cégnek a tulajdonába, amely nem tartotta karban, most pedig nagy összegért szeretné eladni. A polgármesteri hivatal perbe fogta a céget, a visszaigénylés még folyik.
Nemrégiben volt egy civil kezdeményezés Brassóban, amikor is neves személyiségek nevét viselő utcákhoz történelmi táblákat tettek ki. Megdöbbenve láttuk, hogy csak román nyelven szerepelt a leírás rajtuk. A civil szervezetek megkeresésünkre és kérdéseinkre válaszolva, kijelentették, hogy a magyarok nem neveztek el semmit. Pont az ilyen és ehhez hasonló állítások miatt tartom fontosnak, hogy a magyar vonatkozású épületeket megjelöljük emléktáblákkal. Ez okból számos emléktáblát állítottunk, itt megemlíthetem a Brassóban született Bakfark Bálint lantművész és zeneszerző tiszteletére nemrégiben felállított emléktáblát. Ő volt az első kulturális nagykövetünk Európa fele, emléktáblájának avatása ezért volt része annak az eseménysorozatnak, amellyel Brassó készült megpályázni az Európa Kulturális Fővárosa címet.
Kevesen ismerik a brassói magyar embereket, történelmi helyeket, sokan még saját magyar felmenőiket sem. Brassói magyar költőnk, Lendvay Éva nemrég elhunyt. Többször meglátogattuk őt Bukarestben, felköszöntöttük 80-ik születésnapján. Szemlér Ferenc lányáról kell tudni, hogy Brassó díszpolgárává avatták. Temetésére magyar kokárdával ellátott koszorút vittünk neki, és egyedüli magyarként szólaltunk fel méltatva őt és munkásságát.
Zárásként fel szeretném hívni a figyelmet egy számomra igazán fontos dologra, ami munkásságom során vezetett: „nem szabad elfelejtenünk a magyar arcú Brassót, emlékezetünkbe és emléktábláinkba kell vésni a helyi magyar emberek, történelmi személyiségek nevét.”
Hagyj üzenetet