Brassó megye az erdélyi magyarság legdélibb bástyája. Végeknek szokták nevezni ezt a helyet, de én nem igazán szeretem ezt a kifejezést.

Mert mi itt egy olyan városban és régióban élünk, ahol – a magunk 7 százalékával – sokat gazdagodtunk a századok során a szász, zsidó, görög közösség kulturális jelenléte által. Ugyanakkor becsben tartjuk a magyar értékeket és nevezetességeket is. Itt élünk a csángó hagyományairól híres Barcaságon, az alsórákosi Fenyős-tóhoz és a Sükösd-Bethlen kastélyhoz kirándulunk. Évente bemutatjuk az apácai kakaslövést, a jellegzetes csángó viselet és a különleges hétfalusi férfitánc, a borica, mindig elbűvöl, akárcsak a helyi terméknek számító krizbai lepény.

Mindeközben nem rejtjük véka alá azt sem, hogy Erdélynek ama régiói közé tartozunk, ahol mindennapi kihívásnak számít a magyar identitás megőrzése. Színházi előadásokat megszervezni, néptánccsoportokat fenntartani, iskolákat és egyházakat, civil szervezeteket működtetni nemcsak napi munkát, hanem elhivatottságot is feltételez.

De mi itt nem csupán megmaradni, hanem építeni és fejlődni is akarunk. A csüggedés sokba kerülne, így hát a naponta újratölthető optimizmusunkat részesítjük előnyben. Ez a tulajdonságunk különösen járványidőben számít értéknek, de megőrizzük majd a békeidőkre is!

Kovács Attila, az RMDSZ Brassó megyei szervezetének elnöke és képviselőjelölt