Ígéretem szerint részletesebben fejtem ki véleményem, amúgy a népszavazás hetében, a SRI-protokollumok témában.

Nos, forró téma, nagyon sokat hallhattunk róla az elmúlt hónapokban, egyre több információ tör a felszínre, azonban valami mindig árnyékolja az újdonságokat, mindez nem véletlen.

Olvassuk a sajtóban, hogy 1990 óta 535 protokollumot kötött a Román Hírszerző Szolgálat különböző intézményeivel: ügyészségekkel, bíróságokkal, a Legfelsőbb Bíróság Melletti Ügyészséggel, a Legfelsőbb Bírói Tanáccsal (amúgy azzal a szervvel, amely garantálja a bírói tevékenység függetlenségét)?, és ami számomra nagyon meglepő, a betegbiztósító pénztárral, az oktatási intézményekkel és sok mással.

Hogy miért is volt/van szükség erre? Én személyesen úgy emlékszem, és úgy értékeltem, hogy 1989 decemberétől a régi rendszer változott, azonban bebizonyosodott, hogy a Nagy Testvér valójában továbbra is létezik, folytatja tevékenységét, figyel.

De akkor térjünk komolyan a témára. Hogy pontosan mi az igazság, azt lehet soha nem fogjuk megtudni, a SRI tevékenységét ellenőrző bizottságban elhangzottak részben titkosak, ami pedig a jogi bizottságban elhangzott, az kimondottan érdekes.

A rendkívül nagyszámú protokollum információ-begyűjtésre, -átadásra, -szolgáltatásra, -feldolgozásra, -megőrzésre vonatkozik. Ezek közül számos egyesség már nem érvényes, azonban érdekes módon 1990 után egészen 2016-ig ezek létrejötte teljesen jogalap nélkül történt. 2016-ben, az akkori igazságügyi miniszter, valószínűleg a törvényes jogszabályozás hiánya miatt, az alapjogok veszélyeztetése okán igyekezett ezeknek egy törvényes keretet létrehozni, és így született egy sürgősségi kormányrendelet (igen, mások is ezt a módszert alkalmazták, anélkül, hogy felháborodást keltett volna!), amely törvényes illetékességet biztosít a SRI-nek és tevékenységének különböző „nemzetbiztonsági kérdésekben”, azaz valamilyen szinten törvényesen visszahozva a régi rendszer eszközeit.

Mindezek után felteszem a kérdést: mennyire lehet objektív egy bírósági döntés az adott körülmények között? Ezek a protokollumok még ma is érvényben vannak, jogi következményei vannak. Ezek alapján a lakosság egyharmadát lehallgatják, és ezek alapján érdekes bírósági döntések születtek/születnek. Ezek alapján begyűjtött bizonyítékokat használtak fel különböző ügyekben. Mindez törvényes jogszabályozás hiányában (legalábbis 2016-ig), az emberi alapjogok megszegésével, és egy hatályos Alkotmánybírósági döntés mellett, mely szerint a SRI nem folytathat nyomozói tevékenységet.

Mindez miért is szükséges? Mindez egyáltalán hogyan lehetséges? Kinek is kell? Vagy éppen minden harmadik polgár nemzetbiztonsági szempontból veszélyes?

Ezzel kapcsolatosan én nem kívánok véleményt mondani. Mindenki, ki-ki maga érvei alapján, tisztázza le, és találja meg a megfelelő választ.

De ne feledjük: A Nagy Testvér figyel! És ezt nagyon komolyan teszi.

Ambrus Izabella parlamenti képviselő

Megjelent a Brassói Lapok 2018. október 4-ei lapszámában.