Május 30-án ballagott az Áprily Lajos Főgimnázium 2021–2025-ös évfolyama, ahol együtt ünnepeltek a végzős diákok, tanári közösség, szülők, hozzátartozók, barátok és közéleti szereplők. Ez a gereneráció azokból a diákokból áll, akik átélték a COVID időszakát, megszenvedték a bezártságot, a bizonytalanságot – és mégis, nagyszerű emberekké váltak, és azok is lesznek, akármilyen úton indulnak is tovább.

Az RMDSZ Brassó megyei szervezetét Ambrus Izabella, Brassó megye alispánja, Géczi Gellért, Négyfalu alpolgármestere, Varga Nándor, Brassó megyei tanácsos és Kirsch Gábor Ferenc, az RMDSZ Brassó megyei szervezetének elnöke képviselték.

Kirsch Gábor a beszédében is hangsúlyozta: visszavárjuk őket! Szükségünk van rájuk — nekünk, Brassó megyei közösségünknek is.

„Az önismeret, az értékrend, amit otthonról hoztok vagy amit magatok alakítotok ki, lesz az alapja annak az életnek, amit építeni fogtok. És higgyétek el, hogy ebben a világban helyetek van, megvan a ti saját, személyre szabott helyetek, és szükség van rátok – ebben hinnetek kell. Megvan a helyetek a magyar közösségben is – akár elutaztok, akár itthon maradtok, akármilyen pályát is válasszatok, akár később családosként, szülőként, akár közösségi tagként: szükség van rátok!” – emelte ki Kirsch Gábor.

Kirsch Gábor, megyei RMDSZ-elnök teljes beszéde a ballagáson:

Kedves végzős diákok, tisztelt szülők, tisztelt pedagógusok!

Elsősorban nektek szeretnék szólni, kedves végzősök. Egy korszak zárul most le, és egy másik nyílik ki előttetek – ismeretlen, ígéretes, de kihívásokkal teli út. A felnőtté válás, az önálló élet kezdetének időszaka ez, amikor olyan kérdések kerülnek előtérbe, mint: „Ki vagyok?”, „Merre szeretnék haladni?”, „Mi az én utam?”

A világ, amelybe kiléptek, gyorsan változik. A globalizáció, az internet, a közösségi média mind-mind formálnak benneteket – néha úgy is, hogy észre sem veszitek. Ezek a hatások sokszor elnyomják a belső hangotokat. Pedig most, jobban, mint valaha, arra van szükség, hogy meghalljátok azt a halk, de igaz hangot, ami bennetek szól: miért égek, mi hajt engem, mi az, amiért érdemes felkelni minden reggel.

Ez a fajta útkeresés természetes. Van, aki elsőre megtalálja a hivatását, van, aki több kanyaron keresztül jut el oda, ahol igazán otthon érzi magát. Én magam is így vagyok ezzel. 36 éve dolgozom, jelenleg mérnöki konzultációval foglalkozok, mint vállalkozó az ipari automatika és kutatás fejlesztési szoftverek világában – és bármennyire bonyolultnak hangzik, szeretem, ez az én utam. Emellett ma azért is dolgozom, amit ugyancsak szeretek: közösséget építeni, a magyar kultúrát és oktatást támogatni, hidat képezni generációk között. Az én utam is sok tanulással, próbálkozással, kételyekkel és újrakezdésekkel volt kikövezve.

Az élet célokat kíván. Erőss Zsolt hegymászó mondta egyszer, hogy a céltalanság a fiatalság legnagyobb betegsége. Ez nem vád akar lenni, hanem egy útravaló. A cél segít megtartani bennünket akkor is, amikor minden más elbizonytalanít. A célok rugalmasságra tanítanak: lehet, hogy időközben módosulnak, új irányokat vesznek, de az, hogy van célotok – már önmagában erőt ad.

Az önismeret, az értékrend, amit otthonról hoztok vagy amit magatok alakítotok ki, lesz az alapja annak az életnek, amit építeni fogtok. És higgyétek el, hogy ebben a világban helyetek van, megvan a ti saját, személyre szabott helyetek, és szükség van rátok – ebben hinnetek kell. Megvan a helyetek a magyar közösségben is – akár elutaztok, akár itthon maradtok, akármilyen pályát is válasszatok, akár később családosként, szülőként, akár közösségi tagként: szükség van rátok!

Kedves szülők!

Apaként tudom, milyen érzés, amikor a gyermekünk kirepül. A 24 éves fiam útját kísérni egyszerre izgalmas és szívszorító, néha egyenesen egy hullámvasúttal ér fel. Folyton tanuljuk, hogyan legyünk mellette támogató háttér, biztos pont, de már nem irányító kéz. Kívánom minden szülőnek, hogy ebben a kísérésben ismerjék fel az örömöt, a közös növekedést, a hitet abban, hogy amit adtak – érték volt.

És most engedjék meg, hogy külön is szóljak Önökhöz, tisztelt Tanárok, pedagógusok.

Az, amit nap mint nap tesznek, túlmutat a tananyagon. Önök nevelnek, formálnak, tartanak és biztatnak – és gyakran úgy, hogy talán nem is tudják, mekkora hatással vannak egy-egy mondatukkal, gesztusukkal. Hálásan köszönöm a munkájukat, és azt az elkötelezettséget, amellyel az Áprily Lajos Főgimnázium szellemiségét viszik tovább!

Az elmúlt években nekem is volt részem abban a munkában, amely az iskolát érintette. Az Áprily Lajos Főgimnázium tűzvédelmi rendszerének felújítása, vagy a várfal restaurálása az udvaron – ezek nem csupán infrastrukturális beruházások voltak. Ezek annak a jelei, hogy hiszünk ebben az iskolában, abban a szellemiségben, amit képvisel, és abban a közösségben, amely építi.

Végezetül, kedves diákok, kívánom, hogy az önmagatok keresése örömteli felfedezés legyen! Ne a félelem, hanem a hit vezessen benneteket. Ne a szorongás, hanem az a belső erő, amit az értékrendetek, a családotok, tanáraitok és közösségetek ad nektek. Bármilyen utat is választotok – menjetek bátran, és soha ne felejtsétek: szükség van rátok!